Gyakran járok át az egyik barátnőmhöz, aki a közelmúltban vásárolt egy Golden Retrivert, akit Vilinek neveztek el. Nagyon szeretem az állatokat, és Vilinek olyan édes kis pofája van, hogy amikor tehetem, szívesen felmegyek hozzájuk, hogy játsszunk.
Egy ideje nem láttam Vilit, és mikor tegnap felmentem hozzájuk, meglepve tapasztaltam, hogy a kutya körülbelül 2 hét alatt a kétszeresére nőtt. Míg korábban egy aranygombóc volt, aki békésen hevert előttünk, vagy épp ügyetlenül csetlett-botlott ide-oda, most egy kis rosszaság lett, lévén, hogy épp kamaszkorban van.
A barátnőm szerint rajta kívül én vagyok az egyetlen, akivel a kutya olyan barátságos, hogy rám feküdjön – ez meg is történt párszor tegnap, ahogy ott ültem mellette a földön. Bár Vilinek rengeteg játéka van, mégis a legjobban a cipőm érdekelte, így kénytelen voltam elrejteni előle. Vicces volt, mert ha éppen nem volt mit rágnia Vilinek, a saját lábát kezdte harapdálni. Sajnos a közelben csak keményebb játékok voltak, így végül csak egy kötéllel szórakoztattam. Eszembe jutott azonban, hogy épp ebben a fogváltós korban jöhet jól a házi állatnak való plüssállat, melynek korábban nem értettem igazán a funkcióját. Az én Bolognese kiskutyám korábban mindenét széttépte: egyedül a cipőinket kímélte valami miatt. De amit csak neki adtunk, kezdve a takaróktól, a fekhelyeken át a játékokig, azt széttépte. Azt hiszem, hogy az ilyen cuki sípolós kis plüssöknek tényleg korlátozott az élettartalma, mivel egy idő után ahogy megerősödik a kutyus foga, úgyis szét fogja tépni, de legalább addig van valami olyan, amit biztonságosan rágcsálhat. Ugyanis az én kutyámnak régebben gumi játékai voltak, amik felsértették az ínyét, és volt, hogy amikor hazaértem azt láttam, hogy a gumikacsa szét van marcangolva, a kutya pofája pedig csupa vér a saját vérétől. Ezt nyilván senki sem szeretné, márpedig egy fognövéses időszakban sajnos ez megeshet. Ilyenkor érdemes az állatfelszerelések plüss állat kínálatából csemegéznie a gazdáknak!