Egy nyár három munkahelye: Petra története a kollégiumtól a Fesztivál-kapuig

Petra kitalált szereplő – de a története, lépésről lépésre, ezer budapesti egyetemista nyarából áll össze. Azért írtuk meg, mert a szabályokat mindenki ismeri, azt viszont kevesen mesélik el, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban.

Május: a döntés

Petra a Corvinus másodéves hallgatója, és május közepén, egy statisztika-zh után, a kollégiumi közös konyhában jut el a felismerésig: a nyár három hónapja alatt vagy hazamegy Zalaegerszegre a szülői konyhába, vagy itt marad, és először az életében saját pénzből fizeti a következő félév kollégiumi díját. A szobatársa, Lili, már tavaly is itt maradt, és egyetlen mondattal elintézi a dilemmát: „Regisztrálj egy szövetkezetnél, aztán válogass.”

A regisztráció két perc. Személyi, lakcímkártya, adókártya, diákigazolvány, bankszámlaszám. Petra tagsági részjegyet fizet, kétezer forintot, amiről Lili elmondja, hogy kilépéskor visszajár. Másnap már látja a felületen a budapesti diákmunkák listáját: raktár Soroksáron, pénztár egy belvárosi drogériában, hostess egy konferencián, adatrögzítés egy biztosítónál. Nem egy állás – egy katalógus.

Június: a raktár

Az első választása egy logisztikai központ komissiózó munkája, mert ott lehet a legtöbb órát összeszedni. Reggel hatkor indul, a HÉV-en még alszik, hétre a kapunál áll. A munka egyszerű és fárasztó: kézi szkennerrel keresi a polcokon a termékeket, és dobozokba rendezi. Az órabér bruttó 2 100 forint – és mivel Petra 21 éves, a bruttó egyben a nettó is. Három hét, napi nyolc óra: a hónap végén 252 ezer forint érkezik a számlájára, pontosan annyi, amennyit a jelenléti ívre a műszakvezető minden nap jóváhagyott.

Két dolgot tanul meg. Az egyik, hogy a jelenléti ívet nem elég kitölteni, le is kell fotózni. A másik, hogy a napi 70 perces ingázás a valós órabért tizenöt százalékkal rontja, és hogy ezt a következő választásnál be kell számolnia.

Július: az iroda

A második munka ezért belvárosi: egy biztosító ügyfélszolgálati hátterében adatrögzítés, három héten át napi hat óra, bruttó 2 300 forint – ez a hónap végére 207 ezer forint. Az ingázás húsz perc gyalog. Itt nem a lába fárad, hanem a szeme – de az irodavezető a második héten megkérdezi, nem akarna-e ősszel heti két délutánt maradni. Petra erre nem számított: a „nyári melóból” gyakorlati helyszín lett, amit a tanulmányi osztályon szakmai gyakorlatként is elfogadnak.

A hónap közepén először kér előleget – a szövetkezetnél ezt a 15. és 20. nap között lehet, az első félhavi igazolt kereset 80 százalékáig –, mert a kollégiumi díj befizetési határideje nem a következő hónap 12-e. Az előleg két nap alatt megérkezik.

Augusztus: a fesztivál

A harmadik munkát nem a pénzért választja, hanem azért, mert húszévesen az ember nem akarja egy biztosító irodájából nézni az augusztust. Egy nagy nyári fesztivál beléptető kapujánál dolgozik, karszalagot ellenőriz, kérdésekre válaszol öt nyelven abból a háromból, amit tud. Az órabér 2 000 forint, de éjszakai műszakpótlékkal, és hat nap alatt több emberrel beszél, mint a félév során összesen. A csapatból ketten azóta a legjobb barátai.

Szeptember: a mérleg

Három hónap, három munkahely, egyetlen tagsági jogviszony. Petra összesen közel 580 ezer forintot keresett, levonás nélkül, mert 25 év alatti. Ebből kifizette a féléves kollégiumi díjat, a bérletet szeptembertől januárig, és megmaradt annyi, hogy ne kelljen októberben újra a konyhában ülnie és számolnia.

De a legfontosabb nem a szám. Ősztől heti két délutánt a biztosítónál dolgozik, a szakmai gyakorlat félig megvan, és a jelenléti ívről azóta is minden nap készül egy fotó. A szövetkezeti tagsága változatlan – ha jön egy jó rendezvény decemberben, egy kattintással jelentkezik.

Lili tanácsa végül pontosnak bizonyult: nem egy állást kell találni, hanem egy rendszert, ami három hónap alatt három különböző nyarat tesz lehetővé. A többi már Petrán múlt.