Ha a fizikusoknak lenne egy „legkeresettebbek” listája, akkor a sötét anyag részecskék a tetején lennének. A sötét anyag egy láthatatlan anyag, amely az egész kozmoszban megbújik. Valójában az univerzum anyagának körülbelül 85 százalékát teszi ki. Ellentétben a benned lévő közönséges anyagokkal, a számítógéppel, a bolygóval és az égen lévő összes csillaggal, a sötét anyag nem termel vagy nem tükröz semmilyen fényt. A fizikusok évtizedek óta próbálják azonosítani azokat a részecskéket, amelyek ezt a titokzatos anyagot alkotják. De eddig minden keresés üresen állt.

Tartsanak ki, mondhatod. Ha a sötét anyag láthatatlan, honnan tudjuk, hogy létezik? A sötét anyag a látható tárgyakra kifejtett gravitációs vonóerő miatt észlelhető. Ez hasonlít ahhoz, ahogyan azt lehet mondani, hogy kint szeles, anélkül, hogy látnánk a szelet. Tudod, hogy szél van, mert látod, ahogy susog a fák levelein.

Az első nyomok a sötét anyag létezésére az 1930-as években érkeztek. Egy Fritz Zwicky nevű csillagász egy távoli galaxisrajzra pillantott, és valami furcsát talált. A galaxisok gyorsan haladtak. Valójában olyan gyorsan haladtak, hogy a galaxishalmaznak szét kellett volna repülnie. Tehát valami láthatatlan anyag rejtőzhetett a galaxisok között, amelyek a gravitációval együtt tartották a halmazt.

A hetvenes években Vera Rubin csillagász megállapította, hogy a csillagok a vártnál sokkal gyorsabban kavarognak a spirális galaxisok körül. Ilyen nagy sebességgel ezeknek a csillagoknak szét kell repülniük. Annak elkerülése érdekében, hogy felaprítsák magukat, a galaxisokat a sötét anyag gravitációjának kell összetartania.

A legtöbb tudós meg van győződve arról, hogy létezik sötét anyag. De még mindig fogalmuk sincs, mi ez. Sokféle részecskét javasoltak a sötét anyag magyarázatára. A részecskék felkutatására irányuló kísérletek azonban eddig csak a versenyzőket zárták ki. Ennek eredményeként néhány fizikusnak van egy alternatív ötlete. Lehet, hogy a sötét anyag egyáltalán nem létezik. Talán nagyon nagy léptékben a gravitáció egyszerűen furcsa módon viselkedik, amit még nem értünk.